A magas vérnyomás, orvosi szakkifejezéssel esszenciális hipertónia (ha elsődleges), egy krónikus állapot, melyet a verőerekben (artériákban) uralkodó tartósan emelkedett nyomás jellemez. A vérnyomás a szív által pumpált vérnek az érfalakra gyakorolt erejét méri, két értékkel: a szisztoléssal (a szív összehúzódásakor) és a diasztoléssal (a szív elernyedésekor). A hipertónia diagnózisa akkor állítható fel, ha ez az érték ismételt mérések során tartósan 140/90 Hgmm (higanymilliméter) felett van. Ez az állapot azért különösen alattomos, mert évekig, akár évtizedekig semmilyen észlelhető tünetet nem okoz.
A „néma gyilkos” elnevezés rendkívül találó. Mivel a páciens gyakran teljesen tünetmentes, nincs tudatában a szervezetében zajló káros folyamatoknak. A fejfájás, szédülés vagy orrvérzés, bár néha összefüggésbe hozzák vele, valójában nem specifikus tünetek, és gyakran csak extrém magas (hipertóniás krízis) értékeknél jelentkeznek. A rendszeres vérnyomásmérés az egyetlen megbízható módja az állapot korai felismerésének és a súlyos szövődmények megelőzésének.
A hipertóniás esetek döntő többsége (körülbelül 90-95%) primer, vagyis esszenciális hipertónia. Ez azt jelenti, hogy nincs egyetlen, egyértelműen azonosítható oka; kialakulása multifaktoriális, vagyis több tényező (genetikai hajlam, életmódbeli faktorok, kor) együttes hatásának eredménye. A másodlagos (szekunder) hipertónia ezzel szemben valamilyen alapbetegség következménye, például krónikus vesebetegség, endokrin zavarok (pl. pajzsmirigy-túlműködés, Conn-szindróma) vagy bizonyos gyógyszerek (pl. szteroidok) mellékhatása.
A diagnózis felállítása nem alapulhat egyetlen mérésen, mivel a „fehérköpeny-hipertónia” jelensége gyakori, amikor a vérnyomás csak az orvosi rendelőben, az izgalom hatására emelkedik meg. A helyes diagnosztikai protokoll szerint több, különböző időpontban végzett mérés szükséges a tartós emelkedés igazolására. A legmegbízhatóbb módszer az ABPM (ambuláns vérnyomás-monitorozás), egy 24 órás készülékes mérés, amely rögzíti a nappali és éjszakai ingadozást, így sokkal pontosabb képet adva a páciens valós vérnyomás-profiljáról.
A hipertónia szisztémás károsító hatásai
A tartósan magas nyomás a szívre folyamatos extra terhelést ró. A szívizomzatnak, különösen a bal kamrának, sokkal erősebben kell dolgoznia, hogy a vért a megnövekedett artériás ellenállással szemben kipumpálja. Ez a krónikus túlterhelés a szívizom megvastagodásához, úgynevezett bal kamra hipertrófiához vezet. A megvastagodott szívizomzat merevebbé válik, rontva a szív elernyedési képességét (diasztolés diszfunkció), ami hosszú távon szívelégtelenség kialakulásához vezet.
Az artériák belső fala, az endotélium, egy rendkívül finom, aktív réteg. A magas nyomás apró, mikroszkopikus sérüléseket okoz ezen a belső felszínen, ami krónikus gyulladásos folyamatokat indít el. Ezek a sérülések válnak az érelmeszesedés (ateroszklerózis) kiindulópontjaivá, ahol a koleszterin, kalcium és más anyagok plakkokat képeznek. Ezek a plakkok szűkítik az ereket (ami tovább növeli a nyomást) és törékennyé teszik az érfalat, növelve az aneurizma (érfal-kiboltosulás) vagy a disszekció (érfal-rétegek szétválása) kockázatát.
Az agy vérellátása szintén komoly veszélynek van kitéve. A hipertónia az agyi ereket is károsítja, és a stroke (szélütés) messze legfontosabb kockázati tényezője. Kétféleképpen okozhat stroke-ot: egyrészt iszkémiás stroke-ot, amikor egy ateroszklerotikus plakkról leszakadó vérrög vagy egy helyben képződött trombus elzár egy agyi artériát. Másrészt vérzéses stroke-ot, amikor a meggyengült, merevvé vált érfal a magas nyomás miatt megreped, agyvérzést okozva. Emellett a krónikus magas vérnyomás a vaszkuláris demencia (agyi érkárosodás miatti elbutulás) egyik fő rizikófaktora.
A vesék apró érgombolyagok (glomerulusok) millióin keresztül szűrik meg a vért. A magas nyomás ezeket a finom hajszálereket károsítja, hegesedést (glomerulosclerosis) okozva a szűrőrendszerben, ami rontja a vese szűrő funkcióját. Ez egy ördögi kört indít el: a vesekárosodás tovább emeli a vérnyomást (a renin-angiotenzin rendszer aktiválódása révén), ami tovább rontja a vese állapotát, végül veseelégtelenséghez vezetve. Hasonlóképpen, a szem ideghártyájának (retina) hajszálereit is károsítja (hipertóniás retinopátia), ami látásromláshoz, súlyos esetben vaksághoz vezethet.
Életmódbeli beavatkozások a kezelésben
A kezelés alapköve minden esetben az életmód orvoslása. Az egyik tudományosan leginkább alátámasztott étrendi beavatkozás a DASH-diéta (Dietary Approaches to Stop Hypertension). Ez a táplálkozási minta hangsúlyozza a zöldségek, gyümölcsök és alacsony zsírtartalmú tejtermékek bőséges fogyasztását. Emellett teljes kiőrlésű gabonákat, baromfit, halat és dióféléket javasol, miközben szigorúan korlátozza a vörös húsokat, édességeket, cukros italokat és a telített zsírokat.
A nátrium (konyhasó) bevitele kulcsszerepet játszik a vérnyomás szabályozásában, mivel a szervezetben vizet tart vissza, növelve ezzel a keringő vérmennyiséget és így a nyomást. A legnagyobb veszélyt nem az ételek utólagos sózása, hanem a feldolgozott élelmiszerek (felvágottak, pékáruk, készételek, konzervek) rendkívül magas rejtett sótartalma jelenti. A sóbevitel csökkentése napi 1500-2300 mg (körülbelül egy teáskanálnyi) alá az egyik leghatékonyabb nem-gyógyszeres módszer. Ezzel párhuzamosan a káliumbevitel növelése (pl. banán, spenót, avokádó, édesburgonya) segít ellensúlyozni a nátrium negatív hatásait.
A rendszeres testmozgás edzi és erősíti a szívizomzatot, így az hatékonyabban, kevesebb erőfeszítéssel képes pumpálni a vért, csökkentve ezzel az artériákra nehezedő nyomást. Az aerob (kardiovaszkuláris) mozgásformák, mint a tempós séta, kocogás, úszás vagy kerékpározás a leghatékonyabbak. A nemzetközi ajánlások szerint heti legalább 150 perc közepes intenzitású, vagy 75 perc magas intenzitású mozgás elvégzése szükséges. A mozgás emellett segít a testsúlykontrollban és a stresszkezelésben is, amelyek szintén hozzájárulnak a vérnyomás csökkentéséhez.
Számos egyéb életmódbeli tényező is kritikus. Az alkoholfogyasztás mérséklése elengedhetetlen, mivel a túlzott alkoholbevitel (napi 1-2 egységnél több) direkt módon emeli a vérnyomást és csökkenti a gyógyszerek hatékonyságát. A dohányzás abbahagyása szintén alapvető; a nikotin minden egyes cigaretta elszívásakor azonnal, átmenetileg megemeli a vérnyomást és a pulzust, hosszú távon pedig súlyosan károsítja az érfalak endotéliumát. A krónikus stressz menedzselése (relaxációs technikák, elegendő alvás) a szimpatikus idegrendszer aktivitásának csökkentésével járul hozzá a vérnyomás stabilizálásához.
Gyógyszeres terápia és monitorozás
Az életmódváltás minden esetben a terápia alapja, azonban önmagában gyakran nem elegendő. Amennyiben a vérnyomás az életmódbeli változtatások ellenére is tartósan 140/90 Hgmm felett marad, vagy ha a páciensnek magas a kardiovaszkuláris kockázata (pl. cukorbetegség, vesebetegség, korábbi stroke vagy infarktus), gyógyszeres terápia indítása szükséges. A kezelés célja a vérnyomás célérték (a legtöbb páciensnél 130/80 Hgmm alatti érték) elérése és fenntartása a szervkárosodások megelőzése érdekében. A hipertónia kezelése általában élethosszig tart.
Több hatékony gyógyszercsoport áll rendelkezésre, amelyeket az orvos a páciens egyéni jellemzői és társbetegségei alapján választ ki. A diuretikumok (vízhajtók) segítenek a veséknek kiüríteni a felesleges nátriumot és vizet, csökkentve a vérmennyiséget. Az ACE-gátlók és az ARB-k (angiotenzin-II receptor blokkolók) a szervezet fő érszűkítő rendszerét, a renin-angiotenzin rendszert blokkolják, ezáltal az erek ellazulnak és kitágulnak. Ezek a szerek különösen előnyösek vesebetegek és cukorbetegek számára, mivel vesevédő (nefroprotektív) hatással is bírnak.
Más gyakori gyógyszercsoportok a kalciumcsatorna-blokkolók, amelyek megakadályozzák a kalcium beáramlását az érfal simaizomsejtjeibe és a szívizomsejtekbe, ami szintén érellazuláshoz és táguláshoz vezet. A béta-blokkolók ezzel szemben csökkentik a szívfrekvenciát és a szív pumpaerejét (kontraktilitását), így a szív „nyugodtabban” dolgozik, kisebb terhelést róva az artériákra. Gyakran alkalmazzák őket társbetegségek, például szívritmuszavar, szívelégtelenség vagy koszorúér-betegség esetén. A megfelelő vérnyomáscsökkentés eléréséhez gyakran több gyógyszer kombinációjára van szükség.
A gyógyszeres kezelés sikere döntő mértékben függ a páciens együttműködésétől (compliance). Mivel az állapot tünetmentes, sokan hajlamosak abbahagyni a gyógyszerszedést, amint a vérnyomásuk normalizálódik, vagy ha mellékhatást tapasztalnak, nem tudva, hogy ez veszélyes vérnyomás-kiugrásokhoz vezethet. Az otthoni vérnyomásmérés (önellenőrzés) kulcsfontosságú a terápia hatékonyságának követésében. A rendszeres orvosi kontroll és a mért értékek precíz naplózása elengedhetetlen a gyógyszeres terápia finomhangolásához és a hosszú távú szövődménymentesség biztosításához.