Emlékszem, amikor először landoltam Hanoiban, a levegő vastag volt a párától, a rizs illatától és a motorzúgástól. Ez volt életem első nagy ázsiai utazása, és minden érzékem egyszerre kapott túlterhelést. Azonban az igazi pánik nem a kaotikus forgalom miatt tört rám, hanem amikor először kellett fizetnem a taxinak. Előhúztam a pénztárcámat, és hirtelen egy több milliós üzletembernek éreztem magam, akinek fogalma sincs, mennyit ér a pénze.

Az első pénzügyi pánik: A nullák csapdája

A vietnámi dong (VND) az egyik legnagyobb kihívás a kezdő utazók számára, és nem a bonyolult árfolyam miatt, hanem a nullák végtelen sora miatt. Amikor először látsz egy 500 000-es bankjegyet, azt hiszed, hogy megnyerted a lottót, de aztán gyorsan rájössz, hogy ez körülbelül 20 dollárt ér. Ez a pszichológiai trükk gyakran elgondolkodtat, vajon jól számoltál-e, és könnyen vezethet túlfizetéshez, különösen a fárasztó megérkezés utáni első órákban.

Eleinte az volt a stratégiám, hogy fejben mindig átváltottam forintra vagy euróra, de ez csak lassított. Egy kávé 40 000 dong, egy vacsora 150 000. Ha folyamatosan osztasz és szorzol, lemaradsz a lényegről. A legfontosabb, amit meg kell tanulnod, hogy keress egy egyszerű referenciapontot. Én arra jöttem rá, hogy nagyjából minden tízezres címlet egy ezres forintot ér. Így ha egy étel 80 000 dong, az kb. nyolc forintos ezres. Ez leegyszerűsíti a matekot, és nem kell aggódnod a hat nullán.

A másik buktató a bankjegyek kinézete. Az 20 000 VND és az 500 000 VND bankjegyek nagyon hasonlítanak egymásra színben és méretben is, pláne rossz fényviszonyok között, vagy ha éppen eszik a szúnyog. Ne szégyellj lassítani, és alaposan megnézni, hány nulla van a bankjegyen. Sokan esnek abba a hibába, hogy ötvenezres helyett ötszázezressel fizetnek egy apró tételért, és bár a helyiek általában becsületesek, a nyüzsgő piacon könnyen eltévedhet egy nulla.

A helyi árképzés rejtélye: Hol és mikor alkudj?

Ázsiában az árképzés sosem fekete-fehér, és Vietnámban különösen igaz ez. Kétféle hely van: az egyik, ahol fix árak vannak (pl. bevásárlóközpontok, nagyobb éttermek), és a másik, ahol az ár a te kommunikációs készségedtől függ. A piacok, a kis utcai árusok és a taxik (ha nem alkalmaznak taxiórát) azok a helyek, ahol az alkudozás nem opció, hanem elvárás.

A sztenderd szabály az, hogy az első ár, amit mondanak neked, legalább 30-50%-kal magasabb, mint amennyiért ténylegesen elviheted az árut. Az alkudozás egy játék, amit élvezni kell. Mosolyogj, légy kedves, de határozott. Soha ne mutasd ki, hogy mennyire akarod azt a bambuszkalapot vagy azt a selyemsálat. Kezdj alacsonyan, mondjuk az eredeti ár felével, és találkozzatok félúton.

Ne feledd, hogy az alkudozás nem arról szól, hogy átverd az eladót, hanem arról, hogy mindketten elégedettek legyetek. Egy-két ezer dong különbség neked semmi, de a helyi árusnak sokat jelenthet. Viszont ha túl magas az induló ár, vagy az árus nem mozdul, ne félj tovább sétálni. Gyakran előfordul, hogy utána utánad kiabálnak, és elfogadják az általad javasolt árat, vagy valami ahhoz közelit.

A pénzváltás alapjai: Hol a legjobb váltani?

Kezdő utazóként az első ösztönöd az, hogy már a reptéren válts pénzt, mert muszáj. Ez hiba. A repülőtéri árfolyamok szinte mindig rosszabbak, mint a városban. Válts csak annyit, ami a taxira és egy kis innivalóra elég, a többit intézd el Hanoiban vagy Ho Chi Minh-városban.

A legmegbízhatóbb és általában a legjobb árfolyamot a hivatalos bankok vagy az aranyműves boltok kínálják. Igen, jól olvasod: az aranyműves boltok, különösen az Óvárosban, gyakran jobb árfolyamot adnak, mint a bankok, bár ez nem hivatalos tanács. Mindig ellenőrizd az aktuális árfolyamot a telefonodon, mielőtt váltasz, és kérdezd meg, mennyi jutalékot számolnak fel.

Fontos, hogy soha ne válts pénzt az utcán, bármennyire is kedvezőnek tűnik az ajánlat. Ez szinte garantáltan valamilyen átveréshez vezet. Válassz jól megvilágított, forgalmas helyeket, ahol a váltó személyzet profi pult mögött dolgozik. A legtöbb helyen amerikai dollárt (USD) fogadnak el a legszívesebben váltásra, de az euróval is boldogulsz. A bankjegyeknek makulátlan állapotban kell lenniük; a legkisebb szakadás vagy gyűrődés miatt is visszautasíthatják.

Bankkártya vagy készpénz: Mit vigyél magaddal?

Vietnámban a készpénz a király. Bár a nagy szállodák, modern éttermek és nagyobb túraszervezők elfogadják a kártyát, az utcai élet – a piacok, a kis pho-s bódék, a taxik – kizárólag készpénzzel működik. Ezért elengedhetetlen, hogy mindig legyen nálad egy halom dong, de persze nem fél millió forintnyi értékben.

A legtöbb külföldi utazó ATM-eket használ készpénzfelvételre. Ez kényelmes, de figyelned kell a tranzakciós díjakra. A vietnámi ATM-ek általában elég magas díjat számolnak fel minden felvétel után (ez fix összeg, nem százalékos), ezért érdemesebb kevesebb alkalommal nagyobb összeget felvenni. Tájékozódj előre a saját bankod külföldi díjairól is, nehogy meglepetés érjen!

Én azt javaslom, hogy oszd meg a pénzedet. Tarts magadnál eurót vagy dollárt vésztartaléknak, egy bankkártyát a nagyobb kiadásokra, és a napi költségvetésednek megfelelő dongot. Sose tartsd az összes pénzedet egy helyen, és használj biztonsági övet vagy nyakba akasztható pénztárcát a legfontosabb dokumentumok és a nagy címletek tárolására. Ha pedig már túl sokat számoltál, és kezdesz belefáradni a nullákba, csak mosolyogj. Ez a kaland része, és pár nap alatt a dong is a barátoddá válik.